Mérgező szülők

Mitől lesz valaki “mérgező szülő”?

Ebben a cikksorozatban sorra veszem azokat a szülői viselkedéseket, amiktől valakikből Susan Forvard kutatása alapján “mérgező szülők” lesznek.

Winnicott szerint a jó anya és a rossz anya között nem az a különbség, hogy mennyi hibát követnek el, hanem ahogyan a hibáikra reagálnak. Mindenki követ el hibákat, ezért az elég-jó-anya nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Tehát figyelme és odafordulása a gyerekhez aktív és alkalmazkodó, ami egy biztonságos közeget teremt, hogy a gyerek lelke természetesen bontakozzon ki.

Mérgező szülők gyerekei

A cikksorozat és az általam folytatott csoportok és egyéni programok lényege nem a vádaskodás, a hibáztatás és a felelősség áttolása, hanem, hogy a Mérgező szülők felnőtt gyerekei megtalálhassák a módot arra, hogy hogy fájdalmaikat megfogalmazhassák és és hogy traumájukat feldolgozva teljes életet élhessenek. A leggyakoribb indok, amivel fel szoktak keresni, hogy nem akarok olyan lenni, mint az apám/anyám, de egyre jobban kezdek rájuk hasonlítani és nem szeretnék, ha a velük történtek a gyerekeikre is hatással legyenek.  Előfordul, hogy a szorongástól, az önbizalomhiánytól, vagy az aktív mérgező kapcsolattól szeretnének szabadulni, amikor részt vesznek egy csoportban.

Mérgező szülők

De kik is a mérgező szülők?

Sokan bizonytalanok abban, hogy vajon rosszul bántak-e velük szüleik, vagy csak ők „túl érzékenyek”. Pláne, ha gyártanak mellé valami elfogadható magyarázatot, mint például: ,,az apám azért vert, hogy neveljen. Utólag sokat köszönhetek ennek”. ,,Az anyukám csak szeretetből aggódik ennyit. 7 olyan szülői típus van, ami hosszútávon befolyásolja a felnőtt gyerek életét, kapcsolatait és önmagához való viszonyát.

1. Istenszerű szülők

„Tökéletesnek hittem őket, és amikor bántottak, azt gondoltam, hogy én vagyok a rossz.” A szülői önkritika hiánya, a tévedhetetlenség és a vita teljes hiánya a gyerekben azt az érzést kelti, hogy ő rossz, nem bírálhatja felül az értékeket, nem lehet önmaga. Vagy behódol, vagy elmenekül otthonról, amint lehet.

2. Alkalmatlan szülők

Azok a szülők, akik energiájukat saját fizikai és érzelmi talpon maradásukra fordítják, hatalmas erejű üzenetet közvetítenek a gyerek felé: „A te érzéseid nem fontosak, csak én számítok. Nem bírják el a gyerek gondjait, akinek túl korán kell ezért önmagáról és a szüleiről gondoskodnia.

3. Irányító szülők

Azok a gyerekek, akiket nem bátorítanak cselekvésre, próbálkozásra, felfedezésre, boldogulásra és – az esetleges kudarc kilátásával – kockáztatásra, gyakran tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat. Önbizalomhiány, döntésképtelenség és másoktól való függés jellemzi őket felnőtt korukban.

4. Alkoholista szülők

Hazugságok, kifogások, titkok mérgezik meg a légkört ezekben az otthonokban, kimondhatatlan érzelmi káoszt okozva ezzel a gyerekekben.”

5. Szavakkal verő szülők

A sértő, degradáló megjegyzések, a lekicsinylő bírálatok a gyerekeknek rendkívül negatív üzeneteket közvetítenek önmagukról, olyanokat, amelyek drámaian befolyásolhatják későbbi lelki egészségüket. A gyerekek elhiszik és internalizálják mindazt, amit a szüleik mondanak róluk.

6. Testi erőszaktevő szülők

„Meg kell tanulnia, hogy ki az úr a házban!” Sokan még mindig úgy vélik, hogy a gyerekkel szembeni testi fenyítés a szülőknek nemcsak joguk, hanem feladatuk is.

7. Szexuális erőszaktevő szülők

A végső árulás. Az incesztus a gyerek és a szülő közötti legalapvetőbb bizalom szétzúzását jelenti.

A cikksorozat további részeiben igyekszem ismertetni a fent leírt szülői stílusok jellemzőit, azok hatásait a felnőtt gyerekre és röviden összefoglalni a feldolgozáshoz vezető utat. Addig is, hogy ki-ki el tudja dönteni, hogy mérgező szülei voltak-e, Susan Forvard összeállított egy kérdéssort, ami segít tisztábban látni.

Mérgező szüleim vannak?

Kérdőív

I. Gyermekkori kapcsolat a szülőkkel

  1. Gyakran szidalmaztak a szüleid? Szólítottak-e sértő neveken? Kritizáltak-e állandóan?
  2. Okoztak-e neked a szüleid fizikai fájdalmat, hogy fegyelmezzenek?
  3. Gyakran alkoholizáltak-e, vagy éltek-e kábítószerrel?
  4. Súlyosan depressziósak vagy megközelíthetetlenek voltak-e a szüleid érzelmi nehézségek vagy fizikai, illetve mentális betegség miatt?
  5. Neked kellett gondoskodnod a szüleidről a problémáik miatt?
  6. Tettek-e veled olyasmit a szüleid, amit titokban kellett tartanod? Zaklattak-e bármilyen módon szexuálisan?
  7. Gyakran féltél a szüleidtől?
  8. Féltél-e kifejezni a dühödet a szüleiddel szemben?

II. Felnőttkori élet

  1. Rendszeresen bonyolódsz romboló vagy bántó jellegű kapcsolatokba?
  2. Úgy gondolod, hogy ha valakihez túl közel kerülsz, akkor az illető megbánt és/vagy elhagy?
  3. A legrosszabbra számítasz az emberektől? Az élettől általában?
  4. Nehezen ismered ki önmagadat, érzelmeidet és szándékaidat?
  5. Attól félsz, hogy ha az emberek megismerik az igazi énedet, akkor nem fognak szeretni?
  6. Szorongsz, amikor sikert érsz el, és tartasz attól, hogy valaki azt gondolja, hogy csak lódítasz?
  7. Szoktál-e nyilvánvaló ok nélkül haragot vagy szomorúságot érezni?
  8. Maximalista vagy?
  9. Nehezen tudod-e elengedni, és jól érezni magad?
  10. Úgy tapasztalod, hogy a legjobb szándékaid ellenére is úgy viselkedsz, mint a szüleid?

III. Felnőttkori kapcsolat a szülőkkel

  1. Úgy kezelnek a szüleid, mintha még mindig gyerek volnál?
  2. Életed fontos döntéseiben szükséged van-e a szüleid helyeslésére?
  3. Tapasztalsz-e heves érzelmi, vagy fizikai reakciókat, miután a szüleiddel találkoztál, vagy amikor tudod, hogy találkozni fogsz velük?
  4. Félsz ellenkezni a szüleiddel?
  5. Manipulálnak-e a szüleid fenyegetőzéssel, vagy bűntudatkeltéssel?
  6. Manipulálnak-e pénzzel a szüleid?
  7. Érzel-e felelősséget szüleid érzéseivel kapcsolatban? Amikor rosszkedvűek, úgy érzed, hogy te tehetsz róla? A te dolgod volna arról gondoskodni, hogy nekik jobb legyen?
  8. Úgy érzed, hogy akármit csinálsz, az sosem elég jó a szüleidnek?
  9. Hiszel abban, hogy egyszer talán jobbak lesznek majd a szüleid?

Ferles Péter