Kik azok a mérgező szülők? 1.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a toxikus, vagy mérgező szülő nem egy orvosi, vagy egyértelműen definiálható fogalom. Amikor mérgező szülőkről beszélünk, általában olyan embereket írunk le, akik következetesen viselkednek olyan módon szülőként, hogy bűntudatot, félelmet vagy állandó kötelezettségtudatot váltanak ki a gyermekeikből. Tetteik pedig nem elszigetelt események, hanem olyan viselkedésminták, amelyek negatívan alakítják gyermekük életét.

A szülők is emberek. És ez azt jelenti, hogy – akár akaratlanul is – hibázhatnak, felemelhetik a hangjukat, vagy potenciálisan káros dolgokat tehetnek a gyerekeikkel. A lényeg, hogy egyúttal jelen van bennük az igény, hogy helyrehozzák és jóvá tegyék ezeket a kilengéseiket. A legtöbb szülő igyekszik legjobb tudása szerint gondoskodni a gyerekeiről, támogató, biztonságos légkört teremteni neki. Nyilván mindenki követ el hibákat és sokszor nem egyszerű az együttélés, előfordulnak válások, sőt tragédiák is, de ezek mind beleférnek a normalitás hétköznapjaiba.

Egy mérgező szülők eközben inkább a saját igényeivel foglalkoznak, mint azzal, hogy cselekedeteik milyen következményekkel járhatnak, vagy milyen károkat okozhatnak. A toxikus szülő nagy valószínűséggel nem kér bocsánatot, vagy be sem ismeri, hogy helytelenül viselkedett. A bántalmazó, vagy elhanyagolással járó magatartás pedig általában folyamatos, vagy egyre erősödő részükről.

A Mérgező szülők kifejezés olyan gyűjtőfogalom, mibe azok tartoznak,akik:

  • súlyos károkat okoznak a gyerek mentális egészségében,
  • fizikai egészégében
  • érzelmi zsarolással, fenyegetéssel, félelemmel, kényszerítéssel nevelnek,
  • vagy elhanyagolják a gyerek érzelmi/ fizikai szükségleteit
  • és ami a legfontosabb, mindezek visszajelzésére tagadással/ elutasítással reagálnak.

A “mérgező szülők” kifejezés tehát olyan szülőkre utal, akik következetesen olyan módon viselkednek, amivel károkat okoznak a gyerek lelki fejlődésében, önértékelésében, képességeiben, szabadságában.

Mivel a gyerekek születésüktől fogva ebben a közegben nevelkedtek, ehhez alkalmazkodtak és ezt tartják mindennaposnak nagyon nehéz felismerni, hogy toxiskus közegben nőttek fel és azt is nehéz felismerni, hogy ezek a láthatatlan lelki sebek, hogyan torzították az ember személyiségét, kapcsolatait, jövőjét.

Mi jellemzi a mérgező szülőket?

A “mérgező szülők” egy gyűjtőfogalom azokra a szülőkre, akik a következő jellemzők közül néhányat, vagy mindegyiket mutatják:

  • Énközpontú viselkedésminták. A szülő érzelmileg elérhetetlen, nárcisztikus, vagy esetleg nem törődik a gyermeke által fontosnak vélt dolgokkal. Az ilyen szülő gyereke úgy érezheti, hogy minden helyzet ugyanahhoz a kérdéshez vezet: “És VELEM mi lesz?”

  • Fizikai és verbális bántalmazás. A bántalmazás nem mindig ütés, kiabálás, fenyegetés, vagy konkrét cselekedetekben tetten érhető dolog. A bántalmazásnak láthatatlan, rejtett formái is léteznek, mint például a sértő és megalázó nevek használata, a felelősség áthárítása, a csenddel verés vagy az érzelmi manipuláció (gaslighting).
  • Irányító viselkedés. A mérgező szülők betolakodhatnak gyermekeik magánéletébe, vagy nem hagyják, hogy azok saját döntéseket hozzanak. Nem ritkán túlságosan kritikusak és korlátozók gyermekeik döntései kapcsán – még azok felnőtt korában is.

  • Manipulatív viselkedés. A mérgező szülők megpróbálhatják úgy irányítani a gyermekét, hogy bűntudat vagy szégyenérzet keltésével játszanak az érzelmeivel. A mérgező szülők időt, pénzt vagy más tárgyakat is bevethetnek céljuk elérése érdekében.

  • A határok hiánya. A mérgező szülők hajlamosak arra, hogy addig erőltetnek erőből egy témát, amíg teljesül az akaratuk. Ahogy a gyermek elfárad ettől a taktikától, előfordulhat, hogy egyszerűen kimerültségből, vagy frusztrációból enged a toxikus szülő akaratának, vagy az általa teremtett helyzeteknek.

Susan Forvard szerint a fő mérgező szülő karakterek

1. Istenszerű szülők 

mérgező szülők

Az istenszerű szülőkbe vetett hit alapja a gyermek feltétlen, kritikátlan lojalitása szülei felé. E szerint a szülő jó és erős, a gyermek – saját felfogása szerint – pedig rossz és gyenge. A tökéletes szülő mítoszát már születésünkkor elkezdjük kialakítani: teljesen rá vagyunk utalva a gondoskodásukra, ezért istenkenszerű lényként tekintünk rájuk. 2-3 évesen kezdjük érvényesíteni a függetlenségünket, majd a szülőktől való elválás folyamata a pubertáskorban csúcsosodik ki, amikor szembeszállunk a szülői tekintéllyel. Egy mérgező szülő kisgyerekkortól egészen a kamaszkori lázadásig minden függetlenséget kinyilvánító cselekedetet személyes támadásként él meg.

2. Alkalmatlan szülők

Ha a szülő a gyermekére fordított idő, figyelem és gondoskodás helyett saját fizikai és érzelmi talpon maradásába fordítja energiáját, a gyerekben kialakul az az érzés, hogy ő “láthatatlan”, az ő érzései és igényei nem igazán fontosak. Amikor pedig valami negatív dolog történik a családban, a gyerek azt a következtetést vonhatja le, hogy ő a hibás mindezért. Az elégtelen, vagy inkompetens szülők mérgező hatását nehéz tetten érni. Míg egy tettleges bántalmazás, és annak felnőttkori hatásai könnyebben felismerhetők, az alkalmatlan szülők “nem-cselekvéseiből” fakadó felnőttkori problémák kevésbé egyértelműek. 

3. Irányító szülők 

Ha valakit gyerekként nem bátorítanak cselekvésre, próbálkozásra és kockáztatásra, kialakulhat benne a tehetetlenség érzése. Az irányító szülő feleslegessé válástól való félelmében állandósíthatja gyermekében ezt a tehetetlenségérzetet, ami felnőtt korában – függetlenedése után – bűntudatot, frusztrált dühöt és a hűtlenség érzését eredményezheti. A manipulatív szülők általában direkt bűntudatkeltéssel szorítják sarokba gyerekeiket. 

4. Alkoholista szülők

Az alkoholista szülők családjai komoly erőfeszítést tesznek azért, hogy kifelé “normális család” látszatát keltsék. Ezzel viszont arra kényszerítik a családban élő gyermeket, hogy letagadja saját észlelésének és érzéseinek valódiságát. Gyakori jelenség, hogy az alkoholista szülők gyermekei felnőttként alkoholista párt választanak maguknak, mert az ismerős helyzetek és szabályok a kényelem érzetét keltik bennük. Ugyancsak tipikusnak mondható, hogy az alkoholista családban nevelkedő gyermek felnőttként maga is alkoholista lesz. Az ivás továbbá gyakran titkos köteléket teremt a szülő és a gyerek között, amihez a gyermekben a bajtársiasság és az ezt megháláló szeretet érzése társul. 

5. Szavakkal verő szülők

A bántó, degradáló és igazságtalanul bíráló kifejezések rendkívül károsan hatnak egy gyerek önképére: a gyerek elhiszi és internalizálja mindazt, amit a szülei mondanak róla, ami pedig drámaian befolyásolhatja későbbi lelki egészségét. Ebbe a kategóriába tartoznak a rivalizáló szülők, akikben gyermekük tehetségének kibontakozása veszteségérzést, féltékenységet és szorongást vált ki öröm és büszkeség helyett. Az ilyen szülők gyermekei felnőttként komoly bűntudattal küzdenek, ha sikerül valamiben kitűnniük, ezért nem ritkán szabotálják saját sikerüket. A maximalista szülők gyerekei hajlamosak végletek között csapongani: vagy állandó túlhajszoltságban élnek, hogy elnyerjék szüleik elismerését, vagy fellázadnak és félelem alakul ki bennük a sikerrel szemben. Fontos tisztázni, hogy a verbális bántalmazás során elhangzó mondatok (“bárcsak meg se születtél volna”) könnyen válhatnak önbeteljesítő jóslattá.

6. Testi erőszaktevő szülők

Még mindig elterjedt vélekedés, hogy a fizikai fenyítés nemcsak joga, hanem feladata is egy szülőnek a gyereknevelés során. A fizikai erőszakot elkövető szülők jóformán nincsenek tudatában annak, hogy milyen következményekkel járnak tetteik gyermekeik életére. A gyermekekkel szemben elkövetett testi erőszakot gyakran nem is annak viselkedése, hanem a munkahelyi stressz, egy családtaggal vagy baráttal való konfliktus, esetleg az élettel való általános elégedetlenség váltja ki, viszont a gyerek nem tud visszaütni, és megfélemlítéssel hallgatásra lehet kényszeríteni. A családi erőszaknak kitett gyerek nem beszélhet szenvedéseiről, így hiába érez haragot, nincs min levezetni ezt az érzést. Az indulat jellemzően felnőttkorban “kerül levezetésre”, ami többnyire ugyancsak az erőszak valamilyen formáját fogja jelenteni, hiszen ezek az emberek sosem tanulhatták meg megfelelő módon levezetni haragjukat.

7. Szexuális erőszaktevő szülők

A gyerek és szülő közti szexuális kapcsolat során a gyermek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hiszen nincsen hova, vagy kihez menekülni agresszora elől. A védelmet nyújtó személy egyben üldöző lesz, a gyermeket pedig megfosztják ártatlanságától, a gyermekkor legfontosabb elemétől. A családon belül elkövetett szexuális erőszak elkövetői általában a gyermek érzelmi kiszolgáltatottságát használják ki és fenyegetéssel, valamint érzelmi zsarolással érik el az áldozat hallgatását. Az ilyen abúzust elszenvedett gyerekben az önvád szégyenérzettel és önutálattal párosul. Felnőtt korukban nehézségekkel küszködnek szerelmi kapcsolataik kialakítása és fenntartása során. 

Milyen károkat okoznak?

Önértékelés

Diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek önértékelése általában Sokkal alacsonyabb mint társaiké, hiszen a folyamatos bántalmazás és elhanyagolás azt az üzenetet közvetíti feléjük, hogy értéktelenek, nem elég jók és hogy általában terhet jelentenek a környezetüknek. Ezek az üzenetek később súlyos  öngyűlöletté,  nagyon erős belső kritikus hanggá  válnak.  A szüleiktől kapott negatív érzelmi hozzáállás és kritika a tőlük való eltávolodás után is megmaradnak, egy idő után témát váltanak és saját belső hanggá válnak.  Diszfunkcionális családban felnőtt ember nagykorában már kifinomultabban, aktualizálva tudja kritizálni saját magát,  önmagához való negatív hozzáállását már meg tudja racionalizálni, de a forrása még mindig a szülő.

Kapcsolatok

A fentit úgy hívják hogy önmagunkkal való kapcsolat, ami rettenetesen megromlik,  viszont mérgező szülők hatása a baráti kapcsolatokra, a párkapcsolatokra és a leendő gyermekekkel való kapcsolatot is rongálja. A biztonságos kötődés ugyanis egy érzelmileg elérhető támogató gondoskodó szülő mellett alakul ki,  ennek hiányában az illető vagy szorongó, elkerülő vagy bizalmatlan kötődő lesz. Mivel bántották őket ezért gyakran maguk és bántalmazók lesznek, akár tudnak róla akár nem,  vagy olyan kapcsolatokat kereshetnek, amiben a megszokott  kapcsolati mintákat ismétlik. 

Mentális egészség

A bántalmazó családokból származó serdülőknél fennáll az antiszociális viselkedés és a drogfogyasztás kockázata. Mivel nem alakítottak ki biztonságos kötődést a szüleikkel, és a felnőtt gyermekek nehezen alakíthatnak ki intim kapcsolatokat, az ilyen kapcsolatokból származó intimitást gyakran valamilyen függőséggel pótolják,  jobb esetben munkafüggőség,  rosszabb esetben kábítószer, monitor,  alkohol, vagy bármi más amivel az érzelmeiket szabályozni tudják. 

A bántalmazó szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel alakul ki szorongásos zavar, vagy Komplex Poszttraumás stressz zavarb (C-PTSD). De jellemző lehet a depresszió, a nárcizmus és a BPD is. 

Láthatatlan károk: mi lehettem volna ha támogató szüleim vannak

A legszomorúbb rész ami már csak filozófiai:  abba belegondolni hogy ki lehettél volna hogyha rendes, normális családban nevelkedsz. Az is veszteség, hogy azzal kell foglalkoznod hosszú-hosszú éveken keresztül, hogy helyre hozod azokat a károkat amiket a szüleid okoztak,  hogy később normális családban élhess és a gyerekeidnek már ne add tovább ezeket a káros mintákat. A végeredmény így sem lesz olyan, mint aki szeretetteljes családban nő fel, hiszen a gyerekkor nem pótolható.

Hasznos könyvek a témában

Mérgező szülők : Susan Forward

Codependent No Moreby Melody Beattie

Adult Children of Emotionally Immature Parentsby Lindsay Gibson

The Better Boundaries Workbookby Sharon Martin

Vágyi Petra Sémáink fogságában

Hivatkozások

  1. 1. Dutton DG, Denny-Keys MK, Sells JR. Parental Personality Disorder and Its Effects on Children: A Review of Current Literature. Journal of Child Custody. Published online October 2011:268-283. doi:10.1080/15379418.2011.620928
  2. 2. Brown NW. Children of the Self-Absorbed: A Grown-up’s Guide to Getting over Narcissistic Parents. New Harbinger Publications; 2008. Mérgező szülők
  3. 3. Johnson SB, Riley AW, Granger DA, Riis J. The Science of Early Life Toxic Stress for Pediatric Practice and Advocacy. Pediatrics. Published online Mérgező szülők February 1, 2013:319-327. doi:10.1542/peds.2012-0469
  4. 4. Dentale F, Verrastro V, Petruccelli I, et al. Relationship between parental narcissism and children’s mental vulnerability: Mediation role of rearing style. International Journal of Psychology & Psychological Therapy. 2015;15(3):337–347. Mérgező szülők
  5. 5. Murray DW, Rosanbalm KD, Christopoulos C, Hamoudi A. Self-Regulation and Toxic Stress: Foundations for Understanding Self-Regulation from an Applied Developmental Perspective. .; Mérgező szülők 2015. Mérgező szülők
  6. 6. Margolin G, Vickerman Mérgező szülők KA. Posttraumatic stress in children and adolescents exposed to family violence: I. Overview and issues. Professional Psychology: Research and Practice. Published online December 2007:613-619. doi:10.1037/0735-7028.38.6.613 Mérgező szülők
  7. 7. Schilling EA, Aseltine RH Jr, Gore S. Adverse childhood experiences and mental health in young adults: a longitudinal survey. BMC Public Health. Published online March 7, 2007. doi:10.1186/1471-2458-7-30
  8. 8. Miga EM, Hare A, Allen JP, Manning N. The relation of insecure attachment states of mind and romantic attachment styles to adolescent aggression in romantic relationships. Attachment & Human Development. Published online September 2010:463-481. doi:10.1080/14616734.2010.501971 Mérgező szülők
  9. 9. Rappoport A. Co-narcissism: How we accommodate to narcissistic parents. The Therapist. 2005;1:1-8.

Ferles Péter

Tanácsadó szakpszichológusként, Család és párkapcsolati tanácsadó szakon végeztem nagyjából 10 éve. Azóta magánpraxisban dolgozom. A munkám során Sématerápiával és evidence based módszerekkel dolgozom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük