A pszichológia és a sématerápia világában: Az „adaptív” és „maladaptív” fogalmak megértése
A pszichológia és a sématerápia szakterületein gyakran találkozunk az „adaptív” és „maladaptív” fogalmakkal. Ezek a kifejezések a viselkedés, a gondolkodás és az érzelmek működését és hatását írják le az egyén életében. De vajon mit is jelentenek pontosan? Ez a cikk megpróbálja tisztázni ezeket a fogalmakat és bemutatni, hogyan használják őket a pszichológiai és terápiás gyakorlatban.
Mit jelent az a szó, hogy adaptív?
Az „adaptív” jelentése a pszichológiai szóhasználatban olyan viselkedést, gondolkodást vagy érzést takar, ami elősegíti az egyén túlélését, fejlődését és jólétét. Ezek az adaptív viselkedések, gondolatok és érzések segítik az egyént abban, hogy megfeleljen különböző környezeti kihívásoknak, konfliktusoknak és stresszes helyzeteknek.
Például, ha egy személy azért tanul meg úszni, hogy biztonságban tudja magát vízben, ez adaptív viselkedésnek számít. Az is adaptív, ha valaki képes megbirkózni a stresszel és a negatív érzelmekkel, például a relaxációs technikák alkalmazásával.
Mi példa a maladaptív viselkedésre?
A maladaptív viselkedés olyan viselkedés, amely hosszú távon káros az egyénre nézve, megnehezíti az alkalmazkodást, és csökkenti az életminőséget. Ilyen viselkedések lehetnek például az önsértő cselekedetek, a káros szenvedélyek, mint az alkohol vagy drogok túlzott használata, vagy a kényszeres viselkedések.
Példaként említhetjük a túlzott aggodalmaskodást, amely krónikus stresszhez vezethet, és hosszú távon egészségügyi problémákat okozhat.
Mi a maladaptív gondolkodás pszichológiában?
A maladaptív gondolkodás olyan gondolkodási mintázatokat jelent, amelyek negatívan befolyásolják az egyén érzéseit, viselkedését és életminőségét. Ezek a mintázatok gyakran torzítják a valóság értelmezését és negatívan befolyásolják az érzelmeket és a visel
Finished browsing
éseit. Maladaptív gondolkodási mintázat például az a hit, amely hamis és ésszerűtlenül nem támogatott, amit Ellis „irracionális hiedelemnek” nevezett【6†forrás】.
Mi a maladaptív hatás?
A maladaptív hatás az adaptáció fogalmában gyökerezik. Az adaptáció alapvetően arra utal, hogy az emberek hogyan alkalmazkodnak és reagálnak a környezetükre. Ezen belül részletesebben arra utal, hogy az emberek és csoportok milyen tevékenységekbe fektetnek be, milyen lehetőségeket és utakat keresnek, amelyeket remélhetőleg táplálóknak találnak és segítik őket a növekedésben, miközben igyekeznek elkerülni a stresszorokat, sérüléseket, kockázatokat és káros költségeket.
A maladaptív minta akkor alakul ki, amikor egy tipikus válaszadási mód rövid távú előnyt eredményez, de hosszú távú problémákat okoz. Például a szociális szorongással küzdő személy, akit meghívnak egy olyan tevékenységre, amelyet nem ismer jól. Fenyegető kép jelenik meg a fejében, negatív érzelmekkel, majd negatív reakciókkal mindkettőre. A fenyegetettség érzése biztonságot vált ki nála, visszatér a hálószobájába és némi megkönnyebbülést érez, ami azt jelenti, hogy a kerülő magatartása rövid távon megerősítést nyert. Sajnos a végső következmény az, hogy az alkalmazkodási rendszere megtanulta, hogy veszélyes világban élünk, és a legjobb dolog, ha biztonságban játszunk. Ez valószínűleg nem növekedési mintákat eredményez a kompetencia, a mesterség vagy a kapcsolat terén, hanem kiürült, fenyegetett érzést hagy maga után, és kevés tápláló befektetési útvonalat talál【13†forrás】.
Azért válnak mélyen gyökerezővé a maladaptív minták, mert gyakran erősítik önmagukat. Ezek a mélyen gyökerező maladaptív minták nem csak a cselekvéseinkben vagy a szokásos válaszadási módjainkban fejlődnek ki, hanem az érzéseink, gondolkodásunk és másokhoz való viszonyulásunk mintáiban is【14†forrás】.
Az adaptáció főként inkább egy kapcsolati folyamat. Nem minden maladaptív minta arról szól, hogyan kezeljük a cselekvéseket vagy védekezünk az érzésekkel szemben. Ehelyett, ahogy Wachtel és más interperszonális és családi rendszerek elméleti alkotói és terapeutái régóta megjegyezték, az adaptáció nagyrészt egy kapcsolati folyamat【15†forrás】.
A maladaptív minták középpontjában állnak a kognitív terapeuták, akik a személyek által alkotott értelmezéseket, magyarázatokat és tulajdonításokat vizsgálják. A merev, egyszerű, túláltalánosított és szélsőséges narratívák önmagukról, másokról és a világról érzéseket és cselekvéseket eredményeznek, amelyek az embereket problémás ciklusokba zárják. A kognitív terapeuták, narratív terapeuták és azok, akik a pszichológiai tudatosságot hangsúlyozzák, segítenek az embereknek felismerni, hogyan eredményez a merev gondolkodás vagy a kritikus belső hangok maladaptív eredményeket. Segítenek az embereknek új narratívákat konstruálni vagy reflexív stratégiákat kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kilépjenek a problémás gondolkodás folyamatából【16†forrás】.
A pszichoterápia segít a maladaptív minták megváltoztatásában. A pszichoterápia bonyolult vállalkozás, amely néhány mély kérdéssel foglalkozik az emberi állapot, a szenvedés és a változás kapcsán. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy van egy hasznos módja annak, hogy megfogalmazzuk a vállalkozás lényegét, amelyet sok perspektíva megoszt. Alapvetően a pszichoterápiát úgy lehet tekinteni, mint a maladaptív gondolkodás, érzés, cselekvés és kapcsolódás mintáinak megértésére és értékelésére összpontosító módszert, amely egészséges, biztonságos, gyógyító kapcsolatot teremt, amely lehetővé teszi a betegek számára, hogy adaptívabb módokat fejlesszenek a létezésre【17†forrás】.
