Pánikbetegség – 8 hetes terápia

Pánikbetegség nem létezik. Nagyon gyakori jelenség, hogy valaki pánikrohamot él meg. Fontos tudni viszont, hogy ez nem betegség, még akkor sem, ha rendszeresek a rohamok. Teljesen normális, egészséges ember is tud pánikrohamot átélni. De érdemes minél előbb tenni valamit, mert a leggyakoribb és működésképtelen megoldási stratégia az szokott lenni, hogy a pánikrohamot átélt személyek kerülni kezdik a fenyegető helyzeteket ezzel beszűkítik az életterüket. Szépen lassan pedig a pánikolás köré épül az életük.

A leggyakoribb fajtája a tömegközlekedési eszközökön, vagy sok emberrel összezárt helyeken fellépő szívdobogás, hányinger, hasmenés, fuldoklás és az ezt követő félelem. Ilyenkor könnyebbnek tűnik kerülni a hasonló helyzeteket, de ez hosszú távon azzal bosszulja meg magát, hogy beszűkül az élettér, ellehetetlenedik a munka és csak súlyosbodnak a tünetek.

Pánikbetegség

pánikbetegség

A pánikrohamok megszüntethetőek terápiával és pár hét alatt visszaállhat a rendes életvitel. Sokan évekig szenvednek a tünetektől, hatalmas veszteségeket halmoznak fel, a szociális életük romlik, érzelmileg, idegileg kimerülnek. Csak egy példa: 34 éves nő kliensem 15 évig szenvedett pánikrohamoktól. Dolgozni már nem tudott, mert nem mert tömegközlekedni és vezetni. Szívdobogás, szédülés, ájulás tört rá.  A férje ápolta és tartotta el, a barátaival alig tudott találkozni. Gyereket nem mert vállalni, mert így nem tudta volna felnevelni. 10 hetes terápia után a tünetei megszűntek, a tüneteket kiváltó okokat feldolgozta, azóta az önismeretén dolgozik. Minden évben kapok tőle levelet, azóta dolgozik és a második gyerekét várja.

Hogyan segít a terápia?

Ha a pánikrohamot egészséges jelenségnek tekintjük, akkor úgy kezdődik, hogy tudatosan, vagy tudattalanul gondolkozunk mindenféle dolgon. Ezek lehetnek kellemesek, vagy rémisztőek. A gondolatok minden esetben ingerlik az agy érzelmi és vegetatív központját, amik megfelelően reagálnak. Ha kellemes dolgokra gondolunk, elégedettség öröm és annak megfelelő kellemes ellazult testi állapot lesz rajtunk úrrá, haijesztő, kellemetlen, akkor mondjuk félelem. Az agy megfelelő reakciója egy rémisztő gondolatra (kigyullad a metro, elájulok sorbanállás közben) pedig az, hogy felgyorsítja a szervezetet. A szívet, a légzést, hogy küzdeni, vagy menekülni tudjunk.

A pánikrohamot átélt személy tudatos figyelme ott kapcsolódik be a folyamatba, hogy észleli, hogy felpörgött a szervezete (a kiváltó gondolat nem feltétlen tudatosul). Azt, hogy ez miért történt, azt nem tudja, de próbálja kitalálni: Biztos szívrohamom van. Ilyenkor belekerülhet egy gondolati spirálba. Megijed a szívrohamtól és az ijedtség még jobban felpörgeti a szívét. Ezután összeköti a félelmét a metróval, tömeggel, busszal, repülővel, akármivel és a következő találkozásnál arra gondol: jaj, csak ne legyen megint ugyan az. Jaj, csak ne dobogjon a szívem. És persze fog, mert az agy nagyon gyorsan tanul, különösen, ha félelmetes, veszélyes dolgokról van szó.

A terápia ennek a viszonylag törékeny gondolati műveletnek az elrontására irányul. A lépéssorozat bármelyik elemét elrontjuk, már nem kapjuk meg ugyanazt az eredményt. Például, ha a ,,szívrohamom van”, belső dialógust nem ijedtség, követi, hanem egy humoros megállapítás, máris másmilyen lelkiállapotba kerülhetünk. Kognitív viselkedésterápiával, autogén tréninggel, NLP-vel, vagy hipnózissal azt lehet elérni, hogy ez a folyamat, valahol megtörjön.

Ferles Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz − 20 =